Váratlan vendégek jöttek, majd távoztak a konyhaablakon

Igazából heti rendszerességgel előfordul nálunk, hogy beröppen egy-két bőregér, noha a körúton lakunk, a belvárosban. A fürdőszoba és a konyha ablaka egy templomra és fás parkra néz, az egyik ferde tető alatt fészkelnek a fekete kis barátaink. Esténként, zuhanyzás közben szeretem megfigyelni ahogyan az alkonyatban vadásznak, kőröznek, magas frekvencián kommunikálnak – lenyűgözőnek tartom őket.

A hiedelemmel ellentétben rendkívül szelíd és aranyos kis lények. Mikor legelőször beröppent egy a fürdőszoba ablakán persze magam is megijedtem, különösen, hogy nem talált ki egyből.

A villanyt lekapcsolni nem mertem, hiszen az ősi babona jutott eszembe; mi van, ha a hajamba kapaszkodik, netalán vérszívó, és majd én is vámpír leszek? Természetesen csak viccelek. Kissé tényleg aggódtam, de aztán lassanként megszoktuk egymást. Lekapcsoltam a lámpát, csendben leültem, s vártam. Bizalmi játék vette kezdetét. Néha egészen közel merészkedett, szárnyai súrolták a vállamat, de lassanként a nyitott ablak felé vette az irányt, majd angolosan távozott.

Később előfordult, hogy arra ébredtem, a párom küszködik a fürdőszobaablak becsukásával, két nagyobbacska denevér pedig hősiesen ellenáll, sőt, úgy vinnyognak, mint a macskák, amikor be akarnak jönni az erkélyajtón…  Szegénykék bemenekültek az ablakon a kinti vihar elől. Néhány perccel később már a konyhában repkedtek, míg a vihar el nem ült, ugyanis azt az ablakot is nyitva hagytuk éjszakára.

A legutolsó hármas fogat augusztus elején tette tiszteletét, mikor egyedül voltam otthon. Kettő jött be egy időben, biztosan együtt vadásztak – majd mikor ők kimentek, egy harmadik is benézett hozzám rövid időre.

Amennyiben rendellenességet tapasztaltunk, netalántán beköltöznének a szellőzőrendszerbe, vagy egyéb, veszélyes helyekre, keressük bátran a kerületi állatmentő szolgálatot!

 

 

 

Szerző: „Cé”

Facebook Kommentek