Szakíts, ha bírsz

Kevés olyan ember él a földön, aki ne érezte volna egy hosszú kapcsolat után, hogy akárhogy is végződött a szerelem egykori párjával, képtelen őt elengedni.  Legyen szó a hosszú átvirrasztott éjszakákról vagy akár az egészen apró visszarántó érzésekről.

Teljesen természetes agyi reakció, hogy jobban megvisel bennünket egy olyan személy elvesztése, aki iránt romantikus érzéseket táplálunk, és nem pusztán baráti kapocs fűz vele össze. Jó hír, hogy a szakítás utáni szenvedés olyan biológiai folyamat, amely tudományosan alátámasztható és megmagyarázható, ezáltal tenni is lehet ellene.

Tévhit viszont, hogy az együtt eltöltött idő arányos a fájdalom mértékével. Az elválással járó gyötrelmek sokkal súlyosabbak lehetnek pár hónapos románc után, mint egy több éven át tartó kapcsolatból való kilépéskor. Ennek oka is az agyban, pontosabban a rózsaszín ködben keresendő, ami tértől és időtől függetlenül képes elhomályosítani egy szerelmes ember racionális gondolkodását.

Pszichológusok szerint a csalódott félben eleinte felélénkülnek a kezdeti érzések és sokkal intenzívebben élik meg a helyzetet, még akkor is, ha a kapcsolat már elkopott és fele annyira sem volt szenvedélyes. Ez az impulzus fokozatosan enyhül, majd teljesen megszűnik minden fájdalom, ami a szakítás pillanatában még annyira elviselhetetlennek tűnt.

Az akkor nagyon idegesítőnek tűnő baráti tanácsok „az idő minden sebet begyógyít” vagy a „majd elmúlik” végül tényleg értelmet nyer, hiába nehéz kivárni a végét. Ahhoz pedig, hogy minél előbb elérjünk a sötét alagút végére, segítségünkre lehet egy hasznos praktika: valahányszor kellemes emlék jut eszünkbe volt párunkról, rögtön gondoljunk valami rosszra is, ami eszünkbe juttatja, hogy miért is nem működött együtt. Ennek a módszernek a segítségével befolyásolhatjuk az emlékeinket és segíthetünk  agyunknak és önmagunknak is, hogy felgyorsuljon az elengedési folyamat.

 

 

Szerző: Tóth Kamilla

Facebook Kommentek