A művésznő elnyerte a legrangosabb filmes díjnak számító Oscart, a legrangosabb tévés díj Emmy-t és a legrangosabb színházi díjat, a Tony-t is.
1954-ben kezdte meg tanulmányait a Central School of Speech and Drama növendékeként. 1958-ban volt az első színpadi fellépése a West Enden, édesapja partnereként. Kivételes képességeire hamar felfigyeltek. Éveken át sikerrel szerepelt különféle Shakespeare-darabokban, mint így például Katát játszotta A makrancos hölgyben, Helenát a Szentivánéji álomban, Rosalindát az Ahogy tetszikben.
Filmszínészi karrierje idején színpadi tevékenysége kissé háttérbe szorult, de az új évezredben ismét gyakran lép a világot jelentő deszkákra. 2003-ban például Tony-díjat kapott Eugene O’Neill Hosszú út az éjszakába című drámájában nyújtott kimagasló alakításáért: a darab a New York-i Broadway repertoárján szerepelt.
Világéletében aktív volt politikai ügyekben, tartóztatták le a vietnámi háború elleni tüntetésen, keltett botrányt a palesztinok melletti nyilvános kiállásával, ellenezte az iraki háborút. Sőt, tagja volt a hetvenes években a baloldali angol Munkások Forradalmi Pártjának, és még a választásokon is indult a képviselőjelöltjükként, de alig pár százaléknyi szavazatot kapott.
