Útinapló – Skandináv tavasz

A hely, ahol az áprilisi hóvihar után is virágoznak a cseresznyefák.

Mikor márciusban lefoglaltam az egyébként meglehetősen olcsó, fapados járatra szóló repjegyet szentül (és naivan) hittem benne, hogy mikor másfél hónap múlva kilátogatok a svédekhez, kellemes pulcsis, tavaszias idő fogad majd. A kint élő barátnőm a repülés napja előtt informált az aktuális hóviharról, mely átsüvített a fővároson. Stockholmba készültem, arra számítva, hogy még ha hűvösebb is a május elseje, mint Magyarországon, azért a télikabátot már nyugodtan itthon hagyhatom. Szerencsére magammal vittem, sőt még egy kardigán is bőven elfért alá. Hiába a napsütéses tíz fok, a szél még mindig kegyetlenül hideg és az eső is bármikor havazásba csaphat át…

Nem baj, azért élveztem a látványt és a környezetet. A skandináv tavasz magával ragadó, az égig érő fák alatt zöldellnek a rétek és mindenhol hangos alapzajt varázsol a harsány madárcsicsergés. Stockholmban rengeteg a park, ahol néha már nyitott kabáttal, kellemesen el lehet ücsörögni egy padon, a kutyát sétáltató, vagy éppen kocogó, egészségtudatos svédeket figyelve. A belvárosban mindenképpen muszáj felkeresni a Kungsträdgårdent, ahol a szökőkutakat és tavacskát csodálatos, rózsaszín szirmokat hullató cseresznyefák övezik, melyek pont ebben az időszakban virágoznak. Számomra egyébként hihetetlen, hogy a hideg ellenére is ilyen színpompás virágrengeteggel büszkélkedhet a város – a kisebb-nagyobb parkokban is rengeteg a növény és az apró kék virágocskák.

Talán a természet közeliségnek köszönhető az egész helyet átható már-már steril nyugalom. Az emberek végtelenül ráérősek és higgadtak, úgy tűnik, semmi sem mozdíthatja ki őket a hétköznapi rutin kellemes megszokott békességéből. Paradox, hogy ott tartózkodásom alatt minden napra akadt valami tüntetés (és persze az ezzel járó forgalmi változás…). Ezeket a tüntetéseket természetesen nem úgy kell elképzelni, mint mikor itthon a csőcselék kukákat gyújtogat a körúton és részegen szidalmazza az épen aktuális hatalmon lévő kormányt. Nem, a svédek arcukon mosollyal, gyermekeiket a nyakukba véve, színes táblákkal vonulnak végig a városon és protestálnak a globális klímaváltozás ellen. Ezt a vonulatot például pont a Riche nevű étterem ablakából volt alkalmam megfigyelni, amúgy finom és laktató svéd húsgolyót, vörös áfonyával falatozva.

Az éttermek és bárok nagyszerűek, bár kelet-európai pénztárcához mérten nagyon drágák, forintba semmiképpen sem szabad átváltogatni az árakat. A kocsmák közt érdekes szakadékok húzódnak; középkategóriás hellyel találkoznom nem sikerült. Két kasztra oszlanak a beülős helyek, vannak az elit, puccos bárok, és főként bevándorlók és egyetemisták által látogatott kevésbé színvonalas lokálok. Az ellenőrzés meglepő módon mindenütt igen szigorú. Nem elég, hogy még a tizennyolcat egyértelműen betöltötteket is kizárólag személyigazolvány felmutatásával engedik be az alkoholt árusító helyekre, de ha a kedves kidobó úgy ítéli meg, valaki egy kicsivel többet ivott, keményen fenntartják a beléptetés jogát. Nem kell feltétlenül dülöngélve szlalomozni ehhez, elég, ha két sör van bennünk és mosolygósabbak vagyunk az átlagnál. Sőt, mint azt a barátnőmtől megtudtam, már bent ülve és iszogatva és random felállíthatnak és kitessékelhetnek a vendéglátóhelyekről. Ez a budapesti éjszakákból kiindulva meglehetősen furcsa látvány volt, csakúgy, mint a túlzott rendőri jelenlét – ez utóbbit a nemrégiben történt terrortámadásnak tudtam be. Valborg napja éppen április 30-ára esik így láthattam a kikötőben este tízkor meggyújtott örömtüzet, svéd kórus kísérte a tradicionális tűzgyújtást. Másnap délelőtt a ugyanitt sétálva nappali, teraszos buliról üvöltött az RNB, fényes nappal, mely a város eddig meglehetősen jól leplezett arcát fedte fel.

Stockholm valóban lenyűgöző a fehér hajók és sirályok uralta széles, hol verőfényes, hol viharfelhős kikötőivel és letisztult épületeivel, de a legfelemelőbb az országban mégis az, hogy a természet mindenütt teljes szépségen megcsodálható, elég, ha felülünk egy, a még megyei bérlettel igénybe vehető buszra. Én Vaxholmot néztem ki magamnak, mely egy csendes kis kikötőváros, gyönyörű panorámával a környező szigetekre és erődre. Számos hajó és komp közlekedik sűrűn, erre a helyre nem napokat – hónapokat érdemes szánni, hogy igazán átéljük a skandináv életérzést. Itt az élet teljesen más tempóban zajlik, így a magamfajta, túl intenzív embereknek talán csak időszakosan, terápiás célzattal megfelelő környezet. Nem tudnám elképzelni, hogy tartósan berendezzem az életem itt, de már most tudom, hogy vissza kell térnem és felfedeznem a vadregényesebb tájakat.

 

Szerző: Mándoki Eszter

Facebook Kommentek