Amikor az írás még a férfiak privilégiuma volt, a japán nők kitaláltak maguknak egy saját rendszert, amivel kifejezhették magukat írásban. Kaoru Akagawa felélesztette a kalligráfiának csaknem feledésbe merült ágát, a kanát.
A 11. században Sei Shōnagon kora „bloggernője” volt, aki tradicionális női írással, a kanával jegyezte fel a Heian-éra arisztokráciájának mindennapjait a Párnakönyv című írásában – írja a Fidelio. A kanát majd’ egy évezreden keresztül használták a nők arra a célra, hogy a speciálisan őket érintő dolgokról írjanak.
A „középkori” Japánban ugyanis a nők el voltak tiltva a kanji írástól – amely a kínai íráshoz hasonlóan lolografikus, azaz szóalapú, – ezért a kreativitás jegyében létrehozták a kanát, amely azonban már fonetikus szótagírást jelent. A 20. század elejére azonban a kana írásjelek 90%-a a feledés homályába veszett.
