A sztereotipizálás veszélyének leginkább a nők vannak kitéve, legyen szó hajszínről, öltözködésről, vagy akár kulturális ízlésről. Amikor megjelenik egy film, akarva- akaratlanul is beleesünk a kategorizálás csapdájába, és végül mindig elhagyja egy bizonyos mondat a szánkat: „ez a film nőknek való”.
Azt gondolom, ez a határ nem annyira éles, mint amennyire a köztudatban él, mégis létezik az a bizonyos mérleg, amire ha ráteszünk egy filmet a célközönséget mérve, akkor az a nők irányába billen.
Az aktuális moziműsort böngészve a hölgyeknek szánt alkotások közül két típust lehet megemlíteni.
Az egyikbe az évszázadok óta fennálló közhelyeket alátámasztó, menthetetlenül romantikus filmeket lehetne sorolni, amelynek legújabb képviselője a csütörtökön debütáló Minden, minden. Nicola Yoon regényének megfilmesített történetét azoknak az érzelmileg túlfűtött nőknek ajánlom, akik azért ülnek be a mozi termeibe, hogy visszaszerezzék, vagy megerősítsék hitüket a szerelem mindent elsöprő erejében.
A film egy fiatal lány vívódását mutatja be, aki egész életét négy fal között élte, mígnem megismerkedik azzal a férfival, aki ledönti a szívében felépített összes gátat és megmutatja, hogy lehet másképp is dönteni. Gondolhatnánk azt is, hogy a motívumok – szerelem, két fiatal a világ ellen, betegség- már annyira elcsépeltek, hogy nem tudnak újat adni a nézőnek, mégis hátrahagy bennünk valami mást is a könnyekkel áztatott zsebkendőkön kívül. Az ilyen típusú filmek szépsége abban rejlik, hogy mindig hordoznak magukban egy olyan örök érvényű igazságot, amelyről egy nő elhiheti, hogy akár a moziból kilépve vele is megtörténhet.
A másik csoport képviselői a kicsit feminizmusra hajlamos lányok, akik szívesen látogatnak barátnőikkel, nagyobb társasággal moziba, mert az érzelmi élmény helyett inkább önmaguk szórakoztatása a cél. Nekik a jelenleg is moziműsoron lévő Csajok hajnalig című filmet lehetne ajánlani, ami a könnycsatornák helyett az nevetőizmokat dolgoztatja meg.
A történet öt barátnőről szól, akik egyikőjük utolsó hajadon, őrült éjszakáját szeretnék megünnepelni. A korábbi lánybúcsúkról szóló amerikai filmek alapján sejtheti a néző, hogy mit várhat, szóval nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a főszereplők nem csupán kávéval, és közös vásárolgatással töltik a nagy nap előtti hétvégéjüket. A Csajok hajnalig néhol a szebbik nemet kompromittáló stílusával inkább azok a nők tudnak azonosulni, akik nem a lelki megnyugvásukat keresik a moziban, hanem inkább felpörgetnék magukat az éjszakára és a mozizás után a romantikus összebújás helyett barátnőikkel a nyakukba vennék a várost.
Szóval bármelyiket is választjátok, menjetek moziba, nézzetek filmeket, mert az nyáron is jó!
Szerző: Tóth Kamilla
