“Nincs erősebb, mint ez a két harcos: a türelem meg az idő; ezek mindenre képesek.” (Lev Tolsztoj)
A türelem elég távolról nézve egyszerű dolognak látszik. Egyértelműen pozitív tulajdonságnak, erénynek tekinthető. Pedig a türelem sokféle lehet. S a megítélése is változik. Napjainkban mintha a türelemnek is egyre több árnyalata lenne.
Mit értünk az alatt, hogy valaki türelmes? Általában három egymástól valamennyire független visekedésmódot értünk alatta.
– Türelmesnek nevezünk valakit, ha képes a várakozásra, kivárásra, megvárásra.
– Türelmesnek nevezzük azt is, aki a körülötte működő világhoz képes toleránsan viszonyulni.
– S türelmes az is, aki kitartóan dolgozik valamin, amiben eredményt szeretne elérni.
Várakozás? Nem mindenkinek egyértelmű, hogy a türelmes várakozás képessége erény. Miért kellene bármire várakozni? Manapság mindenkinek minden azonnal kell. S a lehetőségek is adottak, csak csinálni kell, nem pedig várni a sült galambot. A negatív oldalról közelítők a várakozást a semmittevéssel azonosítják. Közhely, de így van, rohanó világban élünk. S nekünk embereknek az a legfőbb feladata, hogy együtt rohanjunk a világgal. Aki nem ezt teszi, az attól fél lemarad és gyengének, tétlennek, semmittevőnek tartják.
Pedig a várakozásnak értéke van. Már szinte elfelejtettük, hogy kell várakozni. A várakozás képessége igazi kincs. A természet tudja ezt. A fák, növények kivárják a pillanatot. Tudják mikor van itt a virágzás ideje, mikor a lombhullás ideje. S ezt mi is szeretjük. Nem ragasztunk művirágot a fákra, csak hogy előbb lássuk a virágzást. Nem siettetjük a természetet. Miért tesszük akkor más dolgokkal ezt? A türelmes várakozás segít abban, hogy értékelni tudjuk azt, amit elérünk. Időt ad felkészülni a változásokra, az új dolgokra. Mert nem csak az eredmény, a cél a fontos, hanem az az idő és az az út, amelyen odaérünk.
Forrás: Női Médiaközpont/Tóth Mária
