A CertUnion a hazai tanúsítói piac megkerülhetetlen szereplője, melyet a minőség mellett elkötelezett évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakemberek tudása hívott életre. Szabó Mirtillel, a cég ügyvezetőjével beszélgettünk múltról, jelenről és jövőbeni terveiről.
-Milyen volt a múlt évetek?
-Én abszolút pozitívan éltem meg. Nekem a 2020-as évem is fejlődéssel járt. Fel sem merült, hogy bezárjunk, igaz, csökkenteni kellett egyes munkakörök munkaidejét a bizonytalansági tényező miatt. 2020-ban még nem tudtuk, hogy mi ez a járvány, és milyen hatásai lesznek. Eleinte hallgattunk az utasításokra, de mivel mindenkinek nagyon hamar tele lett a hócipője azzal, hogy otthonról dolgozik, visszatértünk az irodába. Így aztán elég gyorsan kezdett helyre rázódni számos dolog, ha nem is minden. Azt tapasztaltam, hogy sok más cégnek is elege lett a bezártságból, így vállalták, hogy kimenjünk auditokra. Nagyon hiányzott az embereknek a személyes kapcsolat, arról nem is beszélve, hogy otthon nem mindenkinek van annyi szobája, hogy külön be tudjon zárkózni úgy, hogy ne zavarják egymást.
-Nálatok akkor a hibrid munkavégzés működött?
-Igen, abszolút, május végétől bejártunk az irodába, mert nem bírtunk otthon maradni. A tavalyi éves rendezvényünkön volt is egy szakmai előadás egy munkavédelmi szakemberrel arról, hogy nincsenek meg az átkapcsolási idők: hogy várod a buszt, ülsz a kocsiban, átgondolod a napodat és hasonlók. Mert, ha csak felállsz az íróasztal mellől és átcsúszol a konyhába, az nem elég. Ismerek olyan nagy multinacionális céget, ahol bejelentették, hogy soha többet nem mehetnek be a munkahelyükre az emberek. Mivel a home office teljesen jól működik, nem tartanak fenn többet irodát.
-Sokan azt állítják, hogy ahol ennyi nő dolgozik, illetve csak nők, ott problémás lehet a munkavégzés.
-Vannak akik ezt hiszik, de nálunk ez nem igaz. Szerencsére nem megy a fúrás, áskálódás. Tiszteljük és szeretjük egymást, mindenki tudja, hogy kinek mi a feladata, felelőssége. A munkatársaim respektálnak engem és egyenrangú felekként ülünk le az asztalhoz, tudjuk, hogy a felelősség és a feladat differenciálja a csapatot.
-Mostanában nagyon sok szó esik a kiégésről. Te még nem vettél észre magadon ilyen tüneteket, hiszen nem most kezdted a szakmát?
-Nem, még nem jelentkezett, mert mindig keresek valamit, ami új vagy nem megszokott, és passzol a mi képességeinkhez, erősségeinkhez. Mindig van valami, ami felrázza az embert és arra készteti, hogy újat alkosson. A csapatunkban nekem van meg ez a képességem, a kolléganőim pedig beállnak mellém és jönnek velem. Ha valamit kitalálok és azt gondolom, hogy meg kell csinálni, akkor ők nem mennek azzal szembe, hanem a lehető legjobb munkát végzik és alkotóan, kreatívan hozzá is tesznek az új termékhez vagy szolgáltatáshoz.
-Te mint vezető, észreveszed hogyha náluk valami probléma merül fel?
-Igen természetesen. Mi egy kemény, férfias szakmában dolgozunk, ahol a nőket kevésbé tekintik egyenrangú feleknek… szóval nem könnyű. Persze mindig megkérdezem, hogy mi a gond, de elsősorban az a legfontosabb, hogy a problémát megszüntessük. Nagyon sokszor küldöm haza a lányokat, ha otthon van valami megoldandó kihívás, mert az első és legfontosabb, hogy ők rendben legyenek. Utána mindent meg tudunk oldani. Azért sincs háborgás, ha tovább kell bent maradni, vagy éppen otthonról kell dolgozni, mert a munkaidő csak irányadó. Amikor sok a feladat, a szabadidő rovására is dolgozunk, ha pedig lazábban vagyunk, akkor korábban hazamegyünk, mert mindenkinek van dolga. Nálunk senki nem kapaszkodik az íróasztalába, megvan az egészséges egyensúly munka és magánélet között, amit próbálok mindenekelőtt betartani és betartatni. A 2022-es év elején volt egy nagy őrület: egy pályázat miatt volt, aki hajnali 3 – 4 óráig dolgozott. Bár látszott, hogy mindenki nagyon fáradt, senki nem reklamált, mert tudtuk, hogy magunkért csináljuk.
-Áprilisban lesz 12 éves a céged…
-Igen, mondhatjuk, hogy tinédzser (mosolyog). Azt mondják, hogy az első öt évben a cégek fele elvérzik. Mi szerencsére folyamatosan tudtunk fejlődni. Visszatekintve az elmúlt időre látható, hogy állandóan és önerőből fejlesztettünk, minden megtermelt eredményt újra befektettünk. A befektetéseinkből van ami már termőre fordult, de olyan is van, ami még várat magára. Annak nagyon örülök, hogy senki nem finanszíroz minket, önerőből végezzük a tevékenységünket. Volt olyan időszak, amikor még banki hitelt sem kaptunk, és így utólag már azt sem bánom. Amit megtermelünk abból tudunk előre lépni, fejleszteni. Az akkreditált tanúsítás egy tőkeigényes tevékenység, mert a hatósági eljárási díjakat be kell fizetni, addig ugyanis nem állnak veled szóba. Mindemellett szükséges, hogy alkalmazottakkal is rendelkezz, nem lehet minden kollégád külsős vállalkozó.
Az eredményeink egyébként önmagunkért beszélnek, akár az árbevételt nézzük, akár az akkreditációk számát, vagy a tanúsított partnerek számát. Stabilan hat család megélhetése nyugszik a vállamon, ez a legnagyobb felelősség. Furcsamód egy kolléganőm kivételével mindannyian családfenntartók. Minden vállalkozás életében lehetnek kemény pillanatok, de nálunk eddig nem volt olyan helyzet, hogy a fizetések kockán forognának. Örülök, hogy annak idején 2010-ben nem volt annyi eszem, mint most. Ha annyi eszem lett volna, biztos, hogy nem lépem meg a cég indítást, nem megyek el egyetemi oktatónak, hiszen akkor még mindig érezhető volt a 2008-as válság hatása.
Egy dolog hajtott igazán, hogy a munkatársaim miattam álltak fel az előző munkahelyünkről, mert, mint mondták, ha én nem vagyok ott, akkor ők sem maradnak. Egy dolgot ígérhettem, hogy egyszer még együtt fogunk dolgozni. Most ismét egy csapatot alkotunk.
-Szerinted mitől sikeres a 21. században egy női vezető?
-Ez egy jó kérdés. Talán az első gondolatom az, hogy az érzelmi intelligenciánk nekünk nőknek fejlettebb, mint a férfiaknak, bármilyen furcsa. Ez számomra és a munkatársaim számára nagyon plasztikusan érzékelhető. Mi cégen belül soha nem panaszkodunk, tudomásul vesszük, hogy ami van, abból megyünk tovább. Sokan gondolják, hogy nekünk minden fenékig tejfel. Csodálkoznának, ha tudnák, hogy miken megyünk keresztül, de mivel nem tudják, mert mi nem tesszük ki a nehézségeket a kirakatba, mást gondolnak mögénk. Nem szidunk senkit és semmit, tesszük a dolgunkat, elfogadjuk a körülményeket. Amit nagyon fontosnak tartok, és ezt a lányoknak is mindig mondom, hogy a felelősség egyéni, senki másra nem mutogathatunk. Nyugodtan lehet hibázni, csak tanuljunk belőle. Nincs dráma, nem fogom bántóan számon kérni, hanem megbeszéljük és legközelebb elkerüljük.
-Mit vársz ettől az évtől?
– Mindenképpen fejlődést várok, mert többek közt tavaly egy újabb fejlesztésbe vágtunk. Beléptünk az engedélyezett felnőttképzések piacára. Olyan területre, ahol reményeim szerint bizonyos szegmensben monopolhelyzetben leszünk Magyarországon. Egy nagyon kurrens szakmát oktatunk, ami elképzeléseim szerint csak nálunk érhető el.
Szerző: M. Kovács Ágnes
