A csendes budai bérház kertjében madárcsicsergés, zöldülő fák és bokrok, a szerkesztőségi szobában pedig a szokásos reggeli jókedv. A napindító kávét szürcsölve konstatáltuk, hogy minden milyen nyugodt, kivéve Csabát, akiről pár hete derült ki, hogy nem sokára Ausztriában fog dolgozni. Bár mi nem nagyon örültünk a hírnek, tudomásul vettük, hiszen egyre többen próbálkoznak egy jobb élet reményében határon túl.
A kissé ideges, nem sokára ex-kolléga életét eddig anyukája igazgatta. Bármilyen probléma merült is fel, „majdanyamegoldja” címszóval csak legyintett. Most azonban anyuka vidékre költözött, így Csabára maradtak az elintéznivalók. A folyamat elején, a harmincas évei elején járó fiatalember örömmel konstatálta, hogy minden a legnagyobb rendben megy.
Nagyon okosan úgy döntött, hogy amíg ő távol van, kiadja a lakását, így több forrásból is dagad majd a pénztárca. Azonban a jövendő lakók időközben jelezték, hogy jobban szeretnének a saját ágyukban aludni és ha már aláírtak három évet, akkor a tisztelt tulajdonos paterolja ki a bútorait. És itt kezdődött a probléma. Pár cuccot ugyan el tudott ajándékozni, de a nagyobb daraboknak nem talált helyet.
Persze a búcsúbuli szervezése közben, mi is próbálkoztunk a jobbnál jobb ötletekkel: egyesek a szekrények lapra szerelését ajánlották, ám ez esetben ez kizárt volt, mivel jelentős részük igazi diófából készült sok éve, nem beszélve a hatalmas mosó- és szárítógépről, amire az új lakók szintén nem tartottak igényt.
Praktikus Emma névre hallgató kolléganőnk volt az egyetlen, aki használható tippel érkezett: „Külföldön vállalsz munkát? Akkor neked egy jó raktár kell!” Leült a laptop elé, és 1 percen belül megtalálta a megfelelő helyet.
„Lakossági raktározás az Euro Mini Storage Gyáli úti épületében – raktárbérlés Budapest területén, kiadó raktár magánszemélyek számára is” – olvasta fennhangon, mi pedig helyeslően bólogattunk. A hallottak alapján ez volt a nyerő: a lányoknak a színe jött be igazán, de valójában mindenki egyet értett abban, hogy ez lesz a megoldás!
