Öltözködési és viselkedési normák az olasz nőknél – Milánóban, Pisában és Rómában jártunk.
- Na, bepakoltál már?
- Tele a bőrönd, még is úgy érzem, az összes ruhám borzalmas és nincs igazán mit felvennem…
- Pedig Olaszországban illik jól kinézni!
- Majd kint bevásárolok.
A beszélgetés köztem, meg a barátnőm közt zajlott még az indulást megelőző napon. Utólag persze megint rá kellett jönnöm, hogy túlaggódtam a dolgot. Jóllehet, Milánó a divat egyik fővárosa, ám dél felé haladva az olasz divat másabb, egyszerűbb arcait mutatja. Milánóban is csak az olasz nők adnak igazán a stílusra; sikkes szoknyák, magas talpú cipők, kirívó, de mégis harmonizáló nyakékkel, csodás táskakölteményekkel párosítva – így öltözik egy harmincas olasz hölgy. A színek élénkek, vagy éppen a fekete-fehér dominál, ez már csak ízlés kérdése.
Ilyenkor nyáron azonban a sarus, kényelmes öltözetű, hátizsákos turistáké a főszerep, az oly nagyon hangoztatott, híres olasz divat háttérbe szorul. A Dóm és a galéria közti sétálóutca persze valóban fényűző, Prada és Gucci óriás boltjaival és választékával, de kicsit tovább haladva ugyanúgy megtalálhatóak a lakossági, a magyar nők számára hétköznapi ruhaüzletek – szintén jóval szélesebb repertoárt kínálva a kelet-európai piacnál. (A H&M-re például rá sem ismertem, annyi féle és fajta ruha meg kiegészítő volt a három emeleten, illetve egy nagyon olcsó, ám gyönyörű színű Carpisa táskát is sikerült beszereznem.)
Pisában, illetve a környező városkákban kissé kopottasabb eleganciát viselnek magukon a lányok, itt inkább az idősebbeken figyelhető meg a korral járó kifinomultság. A fiatalok lengén, sokat mutatóan öltözködnek: falatnyi toppok, csipke által éppen csak elrejtett bőrfelületek, francia bugyi méretét meghazudtoló, magasított derekú rövidnadrágok – pont, mintha a Westendben vagy a hármas metrón néznénk körül. A tömegben sokszor verődik vissza a fény az ezüst, idén nyáron annyira divatos vastag talpú platformszandálokról, valamint minden második nő arcát a Cat Eye stílusú napszemüveg keretezi, attól függetlenül, hogy jól áll-e neki vagy sem. Mindent összevetve az olaszok jól öltöznek – de nem különlegesebben, mint bármelyik európai városban. Ám tény és való – jó áron és jó cuccokat lehet itt vadászni!
A külső azonban nem minden, ha a szép piros alma belülről rohad. Bizonyára, mint a világon mindenütt, itt is megoszlanak a társadalmi rétegek, így bizonyára a tanult, értelmiségi olasz nők másként viselkednek, mint azt általam megfigyelt nagy átlag, akik szembe jöttek az utcán, boltokban. Vagy a Marina di Pisa homokos tengerpartján. A párommal fürdőztünk a helyes kis sziklagáttal határolt öblökben (ennek a strandnak ez a sajátossága), majd megjelent négy latina, ám az, hogy ki kivel volt párban nem rajzolódott ki egyértelműen. Miközben a vízben játszottak, felváltva simogatták egymást, hol meg heves csókban forrtak össze, de látszólag a többi fürdőző sem zavartatta magát, úgy tűnt ez a viselkedés itt cseppet sem minősül megbotránkoztatónak.
Az úszómester mosolyogva flörtölt velük, sőt, az egyik lány rávette a pincért, hogy az hozza le neki a koktélt a tengerhez. Egyébként a heteroszexuális párocskáknál is hasonló viselkedést tapasztaltam, az emberek nagyon szabadosan élik meg a szenvedélyt és szexualitást errefelé.
Róma, Milánóhoz hasonlóan szintén – még utószezonban is – tele van turistákkal, így nehéz messze menő következtetéseket levonni. A vasútállomáson üldögélve szerencsénk volt egy 40-50 közötti olasz nővel szóba elegyedni, aki egy frissen vásárolt körömlakk dobozának kinyitásában kért segítséget. A nők (és általánosságban az emberek) nagyon közvetlenek, közlékenyek és barátságosak itt. Az otthon megszokott mogorva arcok, fojtogatóan depresszív hangulat Olaszországban – szerencsére – nem köszön vissza.
Miután megállapítottuk, hogy olló nélkül esélytelen a csomagolás kinyitása, a hölgy megkérdezte mióta vagyunk együtt, majd kedvesen, de határozottan látott el bennünket életre szóló jó tanácsokkal – mintha legalábbis ezer éve ismernénk egymást. Valamint megtudtuk róla, hogy évek óta Angliában él a férjével, s mikor időről-időre hazalátogat, szomorúan konstatálja hazája hanyatlását. Diplomatikusan csak annyit feleltünk: turista szemmel Olaszország csodálatos – az észlelt társadalmi problémákról alkotott véleményünket inkább megtartottunk magunknak.
Szerző: Mándoki Eszter
