A természetben létezik egy különleges molekula csoport: a foszfolipidek. Abban különlegesek, hogy egyik végük a vízhez vonzódik, míg másik végük az olajokhoz, zsírokhoz. Emiatt vizes közegben különleges elhelyezkedést vesznek fel. Olajkedvelő (lipofil) farokrészeikkel egymás fele, vízkedvelő (hidrofil) feji részükkel pedig kifele fordulva, egy tortalapszerű felületet hoznak létre. Az élő világban ez a struktúra képezi a sejthártyák és biológiai membránok vázát.
Megfelelő körülmények között, szintén vizes közegben a foszfolipidek, rákényszeríthetők, hogy hatóanyag részecskék körül tömörülve, hasonló, két (vagy több) rétegű, buborékszerű bevonatot képezzenek. Ezt a, biológiai membránokhoz hasonló szerkezetű, foszfolipid burkot nevezzük liposzómának. A liposzómák felfedezését a rákkutatásnak köszönhetjük. Azzal a céllal hozták létre őket, hogy majd a rákot elpusztító kemoterapiás szert ilyenekbe csomagolva, sikerül kizárólag a rákos sejtekbe juttatni, megkímélve ezzel az egészséges sejteket – így kiküszöbölve a kemoterápia komoly mellékhatásait. Ez eddig nem igazán vált be! Ugyanis „megcímezni” a liposzómákat kizárólag a rákos sejtek számára, mindeddig nem sikerült.
Ugyanakkor e mikroszkópikus szállítóbuborékok, számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, ami a hétköznapi egészségvédelemben érdemes kihasználni.
Minden anyag (hatóanyag és tápanyag is) csak részben, több-kevesebb veszteséggel jut el a célsejtekhez hasznosulásra. Ez részben a korai elbomlásnak, emésztésnek, kiválasztódásnak és hártyákon való áthaladáskor elszenvedett veszteségnek tudható be. Azt a százalékos mennyiséget, ami a szervezetbe jutatott anyagból hasznosulhat az illető anyag biohasznosulásának nevezzük. A veszteségek igen jelentősek lehetnek. Pl.: a vasnak csak 5-10 %-a szívódik fel, a jól felszívódó D-vitaminnak is 40 %-a elvész, csak 60%-ban hasznosul. A C-vitamin biohasznosulása a bevett adag emelésével egyre csökken.
A liposzómák három módon is javítják a tartalmaik biohasznosulását. 1) Burokként védelmezik hatóanyagaikat a korai kémiai bomlástól, gyomorsavtól, emésztő enzimektől és oxidációtól. Így kevesebb bomlik el. 2) Álcázzák is őket, amivel megkímélik a túl korai vesék vagy máj általi lebontástól és ürüléstől. Csak azután kerülnek kiürítésre, miután a liposzóma lebomlott és az anyag már hasznosult. 3) Főleg azonban, szinte tökéletesen, veszteség nélkül képesek „átcsempészni” tartalmukat a membránokon: bélfalon, érfalon, sejthártyán, stb. Mivel a liposzóma szerkezete és felépítése nagymértékben azonos a biológiai hártyákkal, egyszerűen átolvad a sejtfalon, így tartalmát szinte hiánytalanul juttatja be a célsejtbe. Vizsgálatok szerint a liposzómába csomagolt hatóanyagok 96%-a hasznosulni tud.
Ez nagy távlatokat és lehetőségeket nyit olyan tápanyagok és hatóanyagok célba juttatásában, amelyeket nem csak egyik vagy másik fajta sejtnek szánunk. Már Magyarországon is elérhető liposzómás koenzim Q10, ami minden sejt energetikája szempontból nélkülözhetetlen, de természetes formája az öregedéssel gyorsan csökken. Jó eredménnyel használják a liposzómás C-vitamint is. Mivel a liposzómák jelentősen javítják a hatóanyagok biohasznosulását, ez azt jelenti, hogy kisebb dózis is hatásos lehet. Így lehetséges több, egymás hatását erősítő-támogató hatóanyagot egy formulába, egy adagba beletenni.
Ezen a téren már magyarországi sikereinkről is beszámolhatunk. Hozzáférhető már olyan komplex összetételű, liposzómás folyékony étrendkiegészítő ami 12 természetes eredetű, jóindulatú prosztata megnagyobbodás elleni hatóanyagot tartalmaz, köztük tökmagolajat, fűrészpálma kivonatot, ginzeng gyökeret, afrikai szilvafa kéreg kivonatot, csalángyökér- és mezei zsurló kivonatot, gránátalmát és mellette C-vitamint, szelént és cinket. Gyakorlati jelentőséggel bírhat az első liposzómás multivitamin készítmény, ami szintén egy kiskanálnyi adagban 11 féle multivitamin teljes napi szükségletét fedezi. Ahogyan sokat várunk az első öregkori látófolt sorvadás ellen védő liposzómás készítménytől is, ami a szem szöveteiben raktározódó vitaminok és antioxidánsok révén nyújt védelmet a kockázati tényezőkkel élők számára.
A liposzómák a közeljövőben valószínűleg egyre jelentősebb szerepet fognak betölteni a hétköznapi egészségvédelemben, úgy mint hiányállapotok felszámolásában, csont és ízületi betegségek enyhítésében, korral járó degeneratív állapotok késleltetésében.
Szerző: Bálint István
