Mint oly sok útkereső kortársam, én is éreztem, hogy kell még egy kaland, mielőtt kiszakadok az iskola falai közül és belevágok a nagybetűs életbe.
A világ kezdett összezsugorodni a mindennapok egyformaságában, és egyszer csak egy állóvíz közepén találtam magam. Eldöntöttem, hogy nem félek mozdulni, ezért Ciprus felé vettem az irányt, hogy három hónapot dolgozzak a távoli turistaparadicsomban.
Sokak szerint a szigetnek mágikus ereje van. És igen. Itt a hajam szőkébb, a bőröm barnább, a mosolyom pedig sugárzóbb lett. Ám a felszíni szépségek mellett ösztönösen is lejátszódtak bennem olyan pszichológiai folyamatok, melyek természetes velejárói lehetnek egy hosszabb, külföldi munkának. Nekem is szembesülnöm kellett a kulturális sokk nehézségeivel.
Akármennyire is álomba illővé vált az életem, a beilleszkedés során olyan érzelmi hullámokkal kellett megküzdenem, mint még soha. Az egész nyarat végigkísérte az a bizonyos kettősség, ami miatt bármikor elcseréltem volna a koktélokat egy körúti vizezett sörre, a helyi gasztro élményeket anyukám tökfőzelékére, ugyanakkor semmi pénzért nem adtam volna azokat a ciprusi élményeket, amelyek gazdagabbá tettek.
Amikor az ember amellett dönt, hogy elindul, legyen a célja akár anyagi eredetű, önmaga megismerése, vagy egyszerűen csak a kíváncsiság, mindig érveket sorakoztat fel az indulás mellett és ellen is.
Bár a beilleszkedést nehezítheti az is, hogy az adott kultúra mennyire áll távol a sajátunkétól, mennyire tudjuk magabiztosan kifejezni magunkat idegen nyelven, úgy gondolom, hogy a legfontosabb tényező a pszichés állapotunkból eredezik. Nagyon fontos, hogy fejben el tudtam helyezni önmagamat az új környezetben, és ennek megfelelően kialakult egy „ciprusi énem”, akinek másképp kellett reagálni bizonyos élethelyzetekre mint a „magyar énemnek”. Ha ezt képesek vagyunk tudatosítani, akkor bármilyen társadalmi nyomás is ér bennünket, nem tűnik majd annyira veszélyesnek a világ, pusztán azért, mert nincs két egyforma kultúra.
Az utazásom előtt még csak sejtettem, ma viszont már tudom: életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam az ismeretlenbe. Mert az élet, ha nem is Cipruson, de valahol a megszokott határainkon túl kezdődik.
Szerző: Tóth Kamilla
