Farsangi Fánkfesztivál Pilisszentkereszten

Két lábon járó szalmabálákkal, szalagos fánkkal búcsúztattuk a telet.

Régi ismerősként üdvözölhettük február havában a farsangi mulatságot, mely népenként és kultúránként eltérő hagyományokat őriz, közös pontjai viszont a télbúcsúztatás, tavaszköszöntés, na meg a bőséges és finom lakomák a termékenység jegyében. Ha már lakoma, akkor az ünnepi étkek közül bűn lenne kihagyni a gyerekek és felnőttek által egyaránt szeretett farsangi finomságot – a farsangi fánkot.

A fánksütés Magyarországon a 19. századtól, a Dunántúlról terjedt el széles körben, igen hamar közkedvelt farsangi tradícióvá vált. Egyes források szerint bécsi eredetű édesség, míg mások a francia XVI. Lajos feleségéhez kötik a kerek csoda származásának történetét. Ezúttal Pilisszentkereszten kóstoltuk meg a baracklekvárral és pezsgőkrémmel töltött, porcukorral hintett házi készítésű édességet a X. Pilisi Kavalkád keretei közt.

A Szlovák Házban és a mellette felhúzott sörsátorban felpezsdült az élet február 25-én, szombaton, zenével és kirakodóvásárral együtt tálalták a házi sütésű, ízletes fánkokat. A kevésbé édesszájúak megkóstolhatták a sátorban főzött pörköltet, parázson sistergő sültkolbászokat, esetleg a standoknál árult töpörtyűt, vagy helyi sajtkülönlegességeket. A repertoárból a családi programok sem hiányozhattak; gyerekrajzok varázsolták vidámmá a közösségi ház falait a kézműves szakkör eredményeként, az udvarban ördögbotokkal bűvészkedhettek az apróságok, illetve két szalmaruhás szlovák fiatalember próbálta a mohácsi busójárás hangulatát idéző jelmezzel szórakoztatni a népet.

Apró negatívumként talán a fánkmennyiség írható a szervezők számlájára, a délután érkezők már csak korlátozott számú és fajtájú fánkok közül válogathattak. Az idei év látogatottságán felbátorodva jövőre talán több fánkárusító bodegával várja majd éhes vendégeit a rendezvény – idén sajnos csupán egy árusnál lehetett fánkot vásárolni. Mi a hagyományos, baracklekváros verziónál maradtunk, nem bántuk meg. Az ízek összhangja a szánkban repetáért kiáltott, meg persze egy pohár házi bor kíséretéért.

 

Szerző: Mándoki Eszter

Facebook Kommentek