A 0-pozitív és az A-pozitív vércsoportok a leggyakoribbak világszerte, az AB-negatív pedig a legritkább. Vérre persze vércsoportoktól függetlenül nagy szüksége van az egészségügynek.
A friss vér pozitív hatására már évszázadokkal ezelőtt rájöttek az orvosok, miközben a beteg vért eltávolítják. Azt viszont nem értette az akkori orvostudomány, hogy a vérátömlesztés miért csak a betegek egy csoportjánál válik be – írja a házipatika.com.
A vércsoportokat 1900-ban fedezte fel Karl Landsteiner, osztrák orvos, aki rájött, hogy a vérsejtek nem mindenkivel tapadnak össze.
Azzal tisztában vagyunk, hogy több vércsoport van, azzal már jóval kevesebben, hogy milyen a vércsoportunk, pedig fontos, hogy tisztában legyünk kitől kaphatunk és kinek adhatunk.
Philip Levine, amerikai tudós rájött, hogy nem elég három csoportra elkülöníteni a vérsejt típusokat (A,B, 0), hanem figyelni kell az Rh faktort is, így a tudós tovább bontotta a csoportokat Rh pozitívra és negatívra. Így alakultak ki a ma is ismert vércsoportok.
Egyes vértípusok a lakosság nagy százalékának adhatóak, míg vannak kimondottan ritkák is. Az Egyesült Államokban az alábbi módon oszlanak el a lakosság körében:
0-pozitív: 38 százalék
0-negatív: 7 százalék
A-pozitív: 34 százalék
A-negatív: 6 százalék
B-pozitív: 9 százalék
B-negatív: 2 százalék
AB-pozitív: 3 százalék
AB-negatív: 1 százalék
Ez az eloszlás országonként eltérő lehet, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) szerint hazánkban a leggyakoribb vércsoport az A-pozitív, a legritkább pedig az AB-negatív. A Magyar Vöröskereszt évente 430 ezer egység vért biztosít 450 ezer önkéntes véradásának köszönhetően.
Kalkulációk szerint hetente 10 ezer vért adó önkéntesre lenne szükség ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű vérrel lehessen gazdálkodni a rendszer fenntarthatóságának biztosításához.
Forrás: LiveScience
