Új év, új fogadkozások?

Fotó: Pixabay

Január első hete: a dohánybolt kiürül, a konditerem teltházas. Február első hete: fordítva.

Mi emberek, szeretünk óriási elvárásokat támasztani magunkkal szemben. Ezek az elvárások többnyire elégedetlenségben és az önmagunkba vetett hit hiányában gyökereznek, és adódóan abból, hogy rövid idő alatt szeretnénk pozitív változásokat látni, nagyon kevés időt hagyunk magunknak a megvalósításra. Néhány hét elteltével még mindig nem látunk eredményt, csalódottak leszünk, feladjuk és másba kezdünk; ne adj isten folytatjuk a változtatási kísérlet előtti tendenciát.

Az idő lehet jó barát, vagy éppen ellenség – az idő mérésére szolgáló naptár pedig hamis vízválasztó. A változási ciklus bennem például pont nem januárban, hanem ősszel szokott megindulni. Életem során megfigyeltem, hogy a nyári hónapok rendszerint sok megpróbáltatást hordoznak magukban, ilyenkor több a negatív behatás, történés. Ikrek vagyok, június közepén születtem, ilyenkor beáll a vihar előtti csend, ám július-augusztusra elérkezik a tetőpont, mikor a feszültség a tetőfokára hág, az ellentétek kiéleződnek.

Ősszel minden elcsitul és a változás csendben bontogatja a szirmait ott belül, a téli hónapokra pedig a letisztultság és nyugalmasabb periódus jellemző. Ez nyilván egy egyéni dolog, önmegfigyelés, de nekem sosem a január, azaz a naptári újév volt az, ami újat hozott. A naptár szerinti év vége persze decemberben jön, és a social mediában is ilyenkor jelennek meg az évértékelő tartalmak, de nekünk nem feltétlenül kötelező ezzel párhuzamosan éves önértékelést adni és kierőszakolt változtatásokat elhatározni.

Hagyjuk, hogy a saját ritmusukban változzunk, fejlődjünk! Ehhez természetesen szükség van hosszú – és rövidtávú célok kitűzésére, de én akkor sem vagyok az újévi fogadalmak híve. Márpedig 2018-ban lefogyok, többet rakok félre, megváltoztatom a hozzáállásomat dolgokkal vagy éppen emberekkel kapcsolatban… Igen, de nem egy éves célként kitűzve, egy hónapos intervallum után csodákat remélve. Lássuk a legnépszerűbb fogadalmakat, elhatározásokat!

Életmódváltás, fogyás

A leggyakoribb. Nincs ezen mit ragozni, mindenki elégedetlen a külsejével, alakjával, ha nem is hangoztatja, vagy éppen nem látszik rajta, a belső bizonytalanság ott mardossa esténként, lefekvés előtt. Elég vékony vagyok? Vajon nagyon látszik a pocakom ebben a ruhában? A karácsonyi gasztronómiai bűnözés után már biztosan. Ez az egész szerintem nagy löketet kap a három (vagy több…) napos karácsonyi hízókúrától, hiszen az év vége a nyakunkon és a mérleg nyelve egyre szélsőségesebben billeg jobbra… Persze szilveszterkor még lehet tömni a tepertőspogit malacsülttel, de aztán elsejétől – vagy legrosszabb esetben másodikától – csak a saláta, csirke, rizs és kondibérlet-váltás van terítéken, amint elpárolgott belőlünk a tömény alkohol.

Ha eddig minden évben január első hetén kezdtük, azt mondom, idén ne! Törjük meg a kört, fokozatosan álljunk le, tervezzünk étrendet, gondoljuk át, mit szeretnénk elérni. Nézzük vissza régi képeinket, mikor volt – ha egyáltalán volt – olyan alakunk, amihez első lépésként reális távlatban vissza tudunk térni. Haladjunk apránként, alakítsunk ki új étkezési szokásokat, de ne kezdjünk szuperdiétába január első hetén, illetve ne rohanjunk fejvesztve a konditerembe. Kezdjük egy kis otthoni nyújtással, tornával, fokozatosan növelve a terhelést, válasszunk sportot, a konditerem helyett. Mi az, amit szívesen csinálnánk? Jóga, tenisz, akár úszás? Menjünk el próbaórákra, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő szabadidős tevékenységet, amit nem csak a görcsös fogyásért, hanem a mozgás öröméért teszünk! Így jó eséllyel hosszú távon beépül a heti rutinba, és nem csak időszakos elhatározássá válik, amit rövidtávú kudarc-élmény követ.

Fotó: Pexels

Spórolás

Több pénzt félrerakni mindig hasznos, hiszen ha van, amiből sosem elég, az a pénz.

De álljunk csak meg egy pillanatra! Mire szeretnénk pontosan félretenni?

Ugye nem azokra a dolgokra, amik rendszeres vásárlása után semmi megtakarításunk nem maradt? Gondolok itt a tizedik pár hasonló színű cipőre, vagy a „leárazott” pulcsira, mely eredeti áron nem kéne, de ennyiért őrültség lenne otthagyni… Írjunk listát a prioritásainkról! Ha utazni szeretnénk, nézzünk ki úti célt, kalkuláljunk az árakkal!
Szerencsére telefonos appok tucatjai állnak rendelkezésünkre, hogy napi kiadásainkat részletekbe menően rögzítsük, még számolgatnunk sem kell.

Én maradtam a jó öreg Excel táblázatnál, minden héten ide viszem be az étel, ruha illetve egyéb kiadásaimat, bevételeimet, tételesen – így mindig tudom, honnan lehetne lecsípni egy kicsit, vagy hol költöttem aránytalanul sokat az előző hónapokhoz képest. A spórolás nem olyan nehéz, csak egy kis odafigyelés szükségeltetik.

Emberi kapcsolataink menedzselése

Több időt szeretnénk a szeretteinkkel tölteni, ez tényleg érthető, de ne gondoljuk, hogy a következő év könnyebb lesz, netán kevésbé elfoglalt, csak mert új szám bukkan fel a tizes után! Kár előre fogadalmakkal dobálózni, egyszerűen hagyjuk, hogy a helyzet és a szituáció adja magát! Mikor valamelyik közeli rokonunk találkozni szeretne, ne mondjuk le az utolsó pillanatban, ne keressünk kibúvókat! Persze valószínűleg ugyanúgy hulla fáradtak leszünk szerda este munka után, és a vasárnapok is próbálnak majd a kanapén marasztalni bennünket. Mérlegelni kell, ki az, aki megéri az energiát és ki az, akivel felesleges ápolnunk a viszonyt.

Fektessünk nagyobb hangsúlyt önmagunkra és arra, hogyan viszonyulunk a körülöttünk élőkhöz! Tiszteljük és szeressük magunkat annyira, hogy el tudjuk engedni a számunkra ártalmas, negatív embereket. Szóljon az új év az önismeretről és a belső hangunk követéséről! Az idő és a változási, fejlődési folyamatok harmóniában folynak, ha képesek vagyunk elengedni a görcsösség.

 

 

Szerző: “Cé”

Facebook Kommentek