Szeretni egyszerre kettőt is lehet…

…de nem biztos, hogy megéri. A legtöbben nem tudatosan keresik a puzzle hiányzó darabkáit mások dobozkájában. Néha egyszerűen csak úgy alakul. Mert túl közel ül az irodában, vagy, mert elkerülhetetlenül jön szembe a baráti társaságban.

Nem kívánom boncolgatni a „Nem” erejét – ez most arról szól, mikor már rég igent mondtuk…és megbántuk. Százszor. Hiába volt jó, csodálatos, felpezsdítő, a vége mindig ugyanaz a lelki gyötrődés. Pont, mint mikor szingliként tengtünk-lengtünk, csak most ugyanúgy otthon vár a párunk, aki előtt nem lehetünk látványosan letörtek valaki más miatt.

A szerelmi bánat ez esetben is ugyanolyan pocsék és minden energiát felemésztő folyamat akkor is, ha az okozója éppen csak második az életünkben. A második jelzőt nem nevezném feltétlenül helyesnek és pontosnak, miközben sokszor ő az első gondolatunk, ha felkelünk, és hiányzik, mikor nincsen velünk. Ez nem azt jelenti, hogy a párunkat már nem szeretjük, mert bármilyen hihetetlen is, ez az érzés megosztható, két, sőt, akár több ember között is. A monogámia alapvetően egy belénk ültetett társadalmi norma, mely nem feltétlenül fedi a valós, mélyen megbúvó, elnyomott, sokszor szégyellt vágyainkat. Szeretni lehet több embert is, párhuzamosan, nemtől függetlenül. Máshogy, másért, másképpen…

Pontosan azokért a pillanatokért, amiket az eddigivel nem tudtunk megélni, vagy már nem tudunk. Az emberek változnak, a régi közös hobbik, tevékenységek elmaradoznak… Vagy éppen nem változnak, és még mindig ugyanaz a viselkedési forma mérgezi meg időről-időre az amúgy harmonikus együttléteket. Bárhogyan is legyen, de egy hirtelen jött kaland ébreszthet hamis illúziót, felszínes szerelmet, afféle „belebolondulást”, amiből aztán nagyon nehéz kikecmeregni.

Normális esetben közben fellép a bűntudat, hiszen vannak jó időszakok, mikor úgy érezzük tisztességtelen a másikkal szemben, amit teszünk. Aztán megint felülünk az érzelmi hullámvasútra. Következnek a lejtők, a lefelé száguldás összeszűkült gyomorral, egy-két megoldhatatlannak tűnő probléma közben. Megint menekülni vágyunk. Meg néhány felhőtlen, könnyed órára. Egy kis megértésre. Jó szexre, a veszekedés és lelki gyötrődés helyett.


Ha már a testiségnél tartunk – létezhet, hogy nem jó a szex, de mi mégis szerelmesek leszünk? Tapasztalataim egyértelműen azt mutatják: sajnos igen. Van úgy, hogy a megcsalás, illetve egy harmadik fél párhuzamosítása kifejezetten csak lelki alapú, mert elhanyagoltak vagyunk és szeretethiányosak. Ez a legveszélyesebb játék mind közül, hiszen nem megfelelő ember iránt kezdünk érzéseket táplálni, és minél több az interakció, ezek az érzések annál mélyebbnek és valósabbnak tűnnek. Utólag persze rájövünk, hogy néhány kedves szóért hiénák elé vetettük a szívünket, hogy azok vihogva lakmározhassanak belőle.

 

Szerző: “Cé”

Facebook Kommentek