Szereposztás

Ja, “Sekszpír” óta tudjuk, színház az egész világ… stb., de hogy mennyire így van, azon ma kora reggel is erősen elgondolkodtam munkába jövet a kisföldalattin.

Visszatérve Stratford-upon-Avon híres szülöttére, az is közhellyé kopott már, hogy az írásaiban gyakorlatilag benne van “az ember, mint olyan”, a nagy drámáival, kisszerű, sőt pitiáner vágyaival, hatalmi ambícióival, gyilkos ösztöneivel, egoizmusával, narcizmusával, a hatalom iránti rajongásával és persze tiszta érzelmeivel – ha hihetünk még így 60 évesen ilyesmiben – vagyis a mester sajátos bibliában összegezte, hogy milyen szerepeket játszunk el újra és újra, mióta megjelent ez a faj a földön, pusztán a díszlet változott.

Erős emlékem: fiatal asszonyként, a finoman szólva nem túl sikeres/boldog gyerek- és kamaszkor után javában küzdöttem saját magam felépítésevel, egyszersmind a feleség és a korán jött anyaszerep körvonalazásával, amikor egy, a szintén ifjú férjemmel kitört konfliktus utáni éjszaka hosszas beszédbe fogva magyaráztam magam, az érzéseim, a vágyaim, mindent kirakva elé, válogasson: igazgyöngy, vagy kavics.

Mire befejeztem, boldog voltam, és kicsit büszke is a jól sikerült, és teljesen egyedinek vélt gondolatok sikeres tolmácsolására, akkor még erősen hittem a kommunikáció erejében.

Pár napra rá olvasok egy regényt, ha jól emlékszem Joseph Hellerét, amiben egy pár veszekedése után a nő elmondja, hogy mi a baj. Döbbenetes és hosszas feldolgozást kívánó élmény volt, (akkor ki vagyok én? ) a saját, egyéninek hitt gondolataimat, szavaimat szinte szóról szóra visszaolvasni egy 1923-as születésű amerikai FÉRFI művében.

Tejóég.

És akkor ma reggel: egy 8 év körüli kisfiú és egy 5 év körüli kislány ül a Mexikói úti kisföldalatti végállomásán a padon, várva a szerelvényt. Anyjuk a kislány haját szigorítja egy gumigyűrű fogságába, amikor melléjük érve, meghallom a gyerek sírósra váltó, dühös hangját: de édesanya, legalább hadd mondjam el, hogy min gondolkodtam, miért nem hagyod, miért kell csöndben maradnom??? A fiatal nő, lefojtott hangon mondja, hagyja abba, vegyen példát a bátyjáról. ( A helyes szőke kisfiú, csendben üldögélve, távolságtartóan szemléli a jelenetet.) A kislány arcán piros foltokat képez a harag, bejön a szerelvény, velük szemben ülök le. Az anya magyarázza renitens gyerekének, hogy baj lesz abból, ha így folytatja. Baja lesz abból, ha így viselkedik.

És én világosan, pontosan éreztem, hogy igen, így lesz. Mesélhetnék.

 

 

Szerző: László-Bencsik Judit

Facebook Kommentek