Házasság kapcsolat nélkül

A modernizáció, a mátrixban zajló élet nemcsak a világ összetételét és mechanizmusát alakítja át, de az abban élő emberek életére is hatással van, s ez a tényező erősen rányomja a bélyegét a személyes kapcsolatokra. Varga Tibor írása.

A technológia korát élve az információ rendkívül gyorsan áramol a társadalomban, amivel mára lehetetlen lépést tartani, mégis megpróbálkozunk vele. Ennek következményeképpen az élet rohamosan gyorsulni kezdett, ami nemcsak a stresszt erősítette fel a mindennapokban, de párkapcsolatokra is kihatással lett.

“Nincs időnk a másikra, az ismerkedésre… az intimitást is csak felszínesen érintjük.”

Volt szerencsém elmenni egy bemutatóra, ahol magyar szakemberek egy prezentációs szoftvert ismertettek. Maga a program igazán érdekes; újabb lépcsőfok a minél látványosabb előadás felé, már-már kedvet kaptam a demó letöltésére, amikor megütötte a fülemet egy mondat. „A program azért is rendkívüli és innovatív, mert a prezentációkészítés mellett olyan tulajdonsággal is rendelkezik, ami lehetővé teszi webkapcsolatot, így nincs szükség a személyes kapcsolatok fenntartására.” Ezzel az egy mondattal az előadó előre vetítette a mai kapcsolattartás helyzetét. Nem lesz szükség a személyes kapcsolatokra? Pedig biológiailag és szociálisan is az ember eredendően társas lény.

Márpedig a tendencia úgy látszik beváltja jóslatát, ugyanis érzékelhető az a változás, ami az emberi kapcsolatok gyengeségét tükrözi.

Barátok, szerelmek lépnek be és tűnnek el az életünkből értéktelenül, mint egy eldobható fényképezőgép. Megőrzi az emlékeket ugyan, de nincs rá szükségünk, lesz majd másik. Nem tartom véletlennek, hogy a szerelem, mi az érzelmek különféle behatásainak megfogalmazhatatlan egyvelege felszínes, kicsinyes, tétnélküli játszadozássá változott. Lesz másik, mondhatnánk.

A másik fajta ember pedig az, aki azt mondja, erre nincs ideje. Az íróasztalon feladatok sorakoznak, a munkahelyen való teljesítés minden mást alárendel, s a karrierista énkép válik evidens életté.

Márpedig szerelem nélkül nincs házasság. Vagyis van, de az véleményem szerint nem lehet annak tekinteni. Kutatók értetlenül nyalják át a statisztikák és felmérések eredményeit, hogy mégis hogyan lehet, hogy a magyar ember nem házasodik. A KSH 2011-es adatai szerint a Magyarországon kapcsolatban élők 65%-a kötött házasságot, s ez a szám csökkenő tendenciát mutat.

Érthető, hisz’ a férfiak eltökélten válnak „vadásszá”, a trófeagyűjtés nagymesterévé, s legfőbb céljuknak érzik az örök ifjú szerepét betölteni. Hogy hogyan lesz család, gyerek? Mit számít. Van karrier, pénz, nő. Azaz nincs felelősség.

Ebből következik a gyerekvállalás elkeserítő tényállása is. Kovács Marcell, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népszámlálási főosztályának vezetője nyilatkozatából kiemelve: “az adatok túlzott reményekre nem jogosítanak fel minket”- mondja. Igen, valóban a demográfiai adatok az öregedő társadalom elburjánzásáról adnak számot, „tehát a születésszám csökkenése továbbra is egy fennálló trend”.

Azért egyáltalán nem kell csodálkozni. Az egzisztencia bizonytalansága, a stresszes felgyorsult élet, az előtérbe helyezett felszínes kapcsolatok, a látszati szerelmek, a karrierista életkép, az élmény- és kielégüléshajhász szemléletmód, valamint a felelősségvállalás iránti abszolút hátat fordítás nem szül más eredményt, mint a nyugodt, otthoni környezet, a családalapítás és az elköteleződés gyökerestül való kiirtását.

Ennek az életmódnak a megváltoztatásához pedig nemcsak felismerés, hanem a jelenlegi társadalmi berendezkedés teljes átreformálása szükséges.

 

Szerző: Varga Tibor

 

 

 

 

Facebook Kommentek