Kicsavarodott viselkedés, dührohamok, elharapódzott vádaskodások jellemzik azt, aki a depresszió ilyen formájától szenved. Hogy ő maga, vagy a környezete sínyli meg jobban a betegséget, arról vitatkozhatnánk…
Ha egy depressziós emberre gondolunk, szomorú, letört, kedvetlen személy képe jelenik meg lelki szemeink előtt – ám ez elég felszínes általánosítás. Olyan ez, mint az alkohol – mindenkire másképp hat; van, aki vidám lesz tőle és barátkozós, van aki szintén agresszív, van, aki nosztalgikus hangulatba kerül. A depresszió is lehet szorongásos és passzív, és sajnos pusztító erejű is…
A családon belüli bántalmazás és erőszak is gyakran ennek a végeredményeként jön létre. Semmiképpen sem felmenthető az, aki másokat fizikailag vagy lelkileg bántalmaz, ám nem hunyhatunk szemet a mögöttes okok felett. Aki ilyen problémával küszködik, talán még ő maga sem tud a hátteréről, vagy nem realizálja a probléma mibenlétét. az öndiagnosztika egyébként sem feltétlenül reális, mindenképpen próbáljuk rávenni az illetőt, hogy szakemberhez forduljon! Nyilván nem lehet segíteni olyanon, aki nem akarja, de ha a következőket észleljük, nagy a valószínűsége, hogy a depresszió egy agresszív formájával – akár skizofréniával – állunk szemben:
- Túlzott ingerlékenység
- Gyakori dühkitörések
- Befelé fordulás
- Indulatok levezetése tárgyakon, vagy akár élő személyeken
- Introvertált viselkedés
- Folyamatos elégedetlenség és motiválatlanság
- Túl sok alvás
Olyankor kell megpróbálnunk terápiára bírni a beteget, amikor éppen pozitív periódusban van és nyitott a beszélgetésre. Semmiképpen sem szabad erőszakoskodni akkor, amikor látjuk, hogy nincs a megfelelő lelkiállapotban, mert akár ellenünk is fordulhat. Az ilyen emberek a hétköznapokban általában barátságosak és alkalmazkodóak, mi több megnyerőek és karizmatikusak. A tünetek gyakran csak a hozzájuk közel állókat érintik, másik énjük csak az otthoni környezetben mutatkozik meg. Minél több stressz éri őket a munkahelyen, vagy az iskolában, otthon annál durvábban viselkedhetnek a szeretteikkel. Soha ne bonyolódjunk bele vitába, veszekedésbe ilyenkor, mert az ésszerűség és logikai érvek mit sem érnek, ha éppen ez az állapot uralkodik rajtuk. Bármit mondunk, csak olaj a tűzre. Várjuk ki, míg a kedélyek lecsillapodnak – ez órákig, de adott esetben akár napokig is eltarthat, az aktuális kiváltó ok súlyosságától, mértékétől függően.
Szerző: „Cé”
