Morvai Linda saját bevallása szerint nem volt egy kimondott konyhatündér, amikor úgy döntött, hogy bloggerkedésre adja a fejét.
-Úgy kezdődött, hogy otthon, a család számára készített pár nagyon egyszerű sütemény fotóját és a receptet felraktam a közösségi oldalakra. Elég sokan lájkolták, ezért úgy döntöttem, hogy akkor én is csinálok egy blogot. Bár addig nem sokat főzőcskéztem, csak amit muszáj volt, de így megjött a kedvem legalábbis a sütés részéhez. A főzéshez azért annyira nem, és persze a mosogatás sem tartozik a kedvenceim közé.
-Mi a név választás titka?
-Pont ebből adódott, hogy előtte nem sok közöm volt a főzéshez. Ez a kicsit furcsa szójáték egy hajnali munkába induláskor pattant ki a fejemből. Azt gondoltam ez a megfelelő cím és így is maradt. Azóta sem találtam jobbat.
-Sokan kérdezték már tőlem, hogy melyik felületen érdemes blogot készíteni. Te melyiket favorizálod?
-Bár előtte volt egy másik, most a cafeblogon írok. Az elején nem ismertem igazán a lehetőségeket.
-Akkor most ez a munkád?
-Nem vagyok főállású blogger, de mellékesnek megfelel. A legolvasottabbak egyike vagyok a cafeblognál, meg aztán vannak együttműködések cégekkel is.
-Ezt hogy kell elképzelni?
-Az oldaltól nézettség után kapunk pénzt, de igazából ez a kisebb része. Inkább a cégekkel való együttműködés éri meg jobban. Egyre többen jönnek rá, hogy ez talán hitelesebbnek mondható és jobban befogadható reklámfajta, mint hogy az újságokban egy sima hirdetésük legyen, amit csak úgy átlapoznak az olvasók.
-Neked soha nem volt probléma, hogy nem vagy képzett újságíró?
-Szerintem nem kell egyenrangúnak lenni. Nem hasonlítható össze a két szakma, mert más stílusban írunk. Nálunk bloggereknél az a fontos, hogy személyes legyen az egész. Hogy lássák az embert magát. Egy újságírónál inkább az objektívitás fontos, nálunk meg a szubjektív vélemény. Szóval nem hiszem, hogy nagyon össze kellene hasonlítani, de olyat már tapasztaltam, hogy nem tetszik valakinek, hogy kapunk megrendeléseket cikkekre.
-Mi az, ami a te blogodat leginkább jellemzi?
-Úgy kezdtem én is, mint az összes gasztroblogger. Receptek szerepeltek rajta, aztán szép lassan, mivel engem is érdekel egy csomó minden a gasztronómiával kapcsolatban, elkezdett magazinosabbá válni. Talán ez ami megkülönböztet és talán egyedibbé teszi az oldalt.
-Neked hét év után hogy alakult a látogatottságod?
-Naponta változó, mert a cikkek témájától függ, de havonta 100 ezer körüli az átlag.
-Mennyire fontos nálad a humor?
-Nálam nagyon. A visszajelzésekből az jön át, hogy tetszik a stílusom. Bár tudom, hogy néha kicsit furcsa a humorom, de úgy néz ki, hogy ezt többen kedvelik.
-A család mit szól a blogger karrieredhez?
-Az elején senkinek nem mertem elmondani. Konkrétan egy évig nem tudott róla még a családom sem, aztán szép lassan kiderült. Úgy tűnik, hogy nagyon büszkék rám. Anyukám a korrektorom. Szerintem nem is annyira látják át, hogy működik ez a dolog, de azt hiszem büszkék rá, hogy ezt így elértem.
Szerző: M. Kovács Ágnes
